Mazsi does America!

oké, valóban nem vagyok egy nagy blogíró típus.. bocs mindenkinek, főleg Bábszi!

annyi minden történt az utolsó bejegyzés óta, fogalmam sincs igazából, hogy hol is kezdjem, mit is írjak..

volt egy szabadnapom, amin nem csináltam gyakorlatileg semmit, mert akikkel mentünk volna (újra a 3 angol), nem akartak menni sehova.. legalábbis ezt mondták nekünk, majd este láttam a képeket, hogy elmentek másokkal máshova.. persze mindezt velünk nem közölték, csak előző este, amikor a magyar srác rákérdezett. akkor is csak azt, hogy majd reggel meglátják, lehet, hogy csak pihenni fognak a staff kabinban... szóval tengtem lengtem egész nap, ebéd után felvetettem Marcnak, hogy elmehetnénk a közeli tóhoz, de azt mondta, hogy túl fáradt, a két lánynak meg csak egy másfél órás szünete volt, úgyhogy ők azért nem akartak jönni. jól van, megbeszéltük, hogy majd este elmegyünk.. aha, ez meg is történt, csakhogy éppenséggel nélkülünk lelépett Marc az angolokkal. kedves, nem? egy pöttyet pipa voltam, úgyhogy ki sem jöttem a szobámból amikor megjött, mert annak csak rossz vége lett volna..
a következő szabadnapom jóval jobban sült el. most hétfőn voltunk Bar Harbourben. gyönyörű volt az út odafelé, már ezért megérte volna elindulni. ketten voltunk a magyar sráccal, igazából már leszartuk, hogy többe fog kerülni, mindenképpen el akartuk menni oda. és nagyon megérte. :) fürödtünk az óceánban, ugráltunk a hatalmas hullámokba, feküdtünk a parton, sétáltunk az erdőben, odafele egy pöttyet elvesztünk.. :) nyilván jobb lett volna jobb társaságban, de így is elég fasza napom volt. az óceán lehetett egyébként vagy 15 fokos, egy idő után már vörös volt a bőröm a hidegtől, de egyszerűen nem hagyhattam ki. másnap meg is éreztem a böjtjét, sőt, még mindig érzem, sikerült ismét megfáznom. remélem, hogy most azért nem fog több, mint két hétig tartani. :) ja, és ami a legviccesebb: találkoztunk magyarokkal. láttam pár lányt, akik fényképezkedtek az óceánban és hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy még egyet. utána már nem hallottam semmi magyar szót, szóval azt hittem, hogy csak a fáradtság és képzelődöm. nem is foglalkoztam tovább vele, majd később visszamentünk a vízbe, beszélgettünk a magyar sráccal és egyszer csak azt hallottuk, hogy azt ordítják mellőlünk, hogy: MAGYAROOOOOK! :D szóval mégis igazam volt. :)

le is telt az első session, elmentek a gyerekek, volt nagy sírás-rívás, kaptunk egy csomó kis levelet, hogy köszönik, hogy egy hónapig főztünk rájuk meg takarítottunk utánuk. elhagyott minket az egyik kedvenc munkatársam, Tam, hazament a férjéhez. ő volt a legviccesebb, minden reggel, amikor mentem a kávémért már messziről hallottam, ahogy muris hangon kiabálja, hogy MAAZZZZSIIIIIII :) meg kis dalocskákat költött rólam :D hiányozni fog nagyon. van egy 6x éves nő is, aki minden reggeli műszakban van itt, ő megkérdezte, hogy nem akarok-e az államokban maradni, hozzá költözni és a lánya lenni :)
fura volt egyébként ma vacsoránál látni az új arcokat, hirtelen nem tudtam hova tenni, hogy nem ugyanazok vannak itt, mint az előző millió étkezésnél. mondjuk a gyerekfelvigyázókon látom a megkönnyebbülést, az első session végére már mindegyikőjük nyúzott volt, látszott rajtuk, hogy már ki nem állhatják a kölyköket és hogy kell a vérfrissítés.

a session utolsó napján mindig bankett van, ami azt jelenti, hogy homárvacsora (aki nem szereti, még mindig kérhet csirkés vagy spenótos lepényt, töltött gombát, vagy amit nem értek, hogy miért kértek annyian: natúr tésztát marinara szósszal...), aztán fantasztikus ben&jerry's fagyi. most, hogy nem nekünk kellett felszolgálni, mint a staff week utolsó napján, hanem a gyerekfelügyelőknek, sokkal jobban élveztem az egészet. egészen addig, amikor levettem a kötényemet és teljesen véletlenül megtudtam, hogy másnap 4-re kell mennem dolgozni, mert az első reggeli 5-kor lesz a korán induló buszok miatt. nekem nem is mondták, csak a másik lánynak... mindez volt háromnegyed 8kor.. egy pöttyet kiakadtam akkor. főleg, hogy eredetileg nekem nem is kellett volna dolgoznom másnap azon kívül, hogy bemegyek az ebédre és utána kitakarítok. csakhogy a másik reggeli műszakos lány hazament, hogy feliratkozzon a tárgyaira, vagy valami ilyesmi. nem fogta fel, hogy neki igazából dolgoznia kell. itt jöttem rá, hogy nem csak furcsán beszél, hanem tényleg bajok vannak a felfogásával is.. szóval egy kicsit kiakadtam, el is rontotta némileg a homáromat meg a fagyimat... bár szerencsére másnap, 2 óra alvás után annyira nem volt vészes a felkelés, sokkal rosszabbra számítottam.
intersession alatt a főnökeink befizettek minket egy rafting túrára, kaptunk egy vant a táborból és még a benzinpénzt is ők állták, nagyon édik :) csütörtökön fél 4 körül el is indultunk a nagy utunkra, az egész kitchen staff és egy mosogatófiú. pár elágazást eltévesztettünk, de ezt leszámítva bonyodalmak nélkül odaértünk röpke 3 és fél óra alatt. elég közel voltunk a kanadai határhoz és amikor megláttam a várostáblát, nem akartam elhinni, amit látok: population: 30. mint kiderült, ez a téli időszakra érvényes, nyáron ez inkább 300. mondtam, hogy észzak maineben minden kicsi... aztán sikeresen meg is találtuk a kis helyünket: magic falls rafting. (itt csekkolhatjátok is, hogy hol voltunk: http://www.magicfalls.com/) elfoglaltuk az épített sátrunkat, meg is állapítottuk, hogy bazi kényelmetlen lesz, de az este végére ez már nem érdekelt minket. :) sétáltunk egy kicsit, megnéztük a környéket, a folyót, nagyon gyönyörű volt minden. aztán visszamentünk a sátrunkhoz és nekiálltunk tüzet rakni. a helyiek előrelátóak voltak: nem csak szemetesünk volt, hanem egy külön kuka az üvegeknek és a caneknek. :)  ennek örömére nyitottuk is az első sörünket. csináltunk alufóliás krumplit hagymával, sütöttük kolbásznak csúfolt valamit, csináltunk s'morest, fasza volt. aztán nekikezdtünk az ivásnak úgy igazán, megvolt az az igazi tábortűz feeling is. meglepő volt, hogy az amúgy csendes és zárkózottnak tűnt mosogatófiút, Colbyt beszélni, sőt mi több sztorizni hallottuk, kiderült, hogy rettentő jó arc. eleinte csak simn beszélgettünk, aztán eljutottunk az embarassing storiesig, rég röhögtem annyit mint aznap este. 10 után vesztettünk két embert, Erica elment aludni Colby meg kidőlt a tűz mellett. de mi azért folytattuk. egy ponton Marc felvetette, hogy menjünk le a tóhoz, hát nem is kellett kétszer mondania. Marcról tudni kell, hogy mióta knights pondon látta a meztelen amerikaiakat, a kedvenc szava a naked, a filozófiája pedig, hogy minden viccesebb, ha valaki meztelen. és most ő is csatlakozott a klubhoz, először azt hittük, hogy megint csak a szája nagy, aztán elkezdett vetkőzni. nagyon vicces volt, elindult be a vízbe, majd rájött, hogy ez még részegen is hideg és megpróbált visszajönni, de elbotlott, úgyhogy úgy döntött hogy jobb, ha még egy kicsit üldögél a vízben. :D a magyar srácnak valami baja volt és nem jött velünk a folyóhoz, aztán amikor visszaértünk nem akarta elhinni, hogy a Marc végre megtette, ő meg nem volt ott :D azt még hozzátenném, hogy olyan hideg volt, hogy láttuk a leheletünket, de akkor valahogy nem fogtam fel csak másnapp reggel, hogy nem volt jó ötlet rövidnadrágban üldögélni egész este, ugyanis nem volt hangom, amikor meg akartam szólalni.
(egyébként Marc este egész jól összefoglalta azt, amit én is kezdeni akarok az életemmel. egyikünk sem akar csupán a pénzért dolgozni. utazni akarunk, világot látni. elmenni valahova messze, azért dolgozni, hogy helyben utazhassunk, kalandozzunk, aztán gyűjteni egy kis pénzt, elmenni egy másik országba, a világ egy másik tájára, aztán ugyanezt tenni ott is. lesz még időm arra, amikor öregebb leszek, hogy ugyanazt csináljam ééééévekig..)  reggel 8kor keltünk, egy gyors reggeli után összeszedtük a cuccainkat, rendet raktunk aztán mentünk az irodába becsekkolni a raftinghoz. megkaptuk a safety speechet aztán hatalmas mázlink volt, a legjobb guidehoz kerültünk, egy huszonéves laza sráchoz. felvettük a mentőmellényeinket, megkaptuk az evezőket és pattantunk fel a buszra. kb fél órát utaztunk a célig. megérkeztünk egy gáthoz, ahonnan indultunk. kaptunk  egy gyors okítást, hogy hogyan kell evezni, ki hol lesz a csónakban, hogy üljün, hova tegyük a lábunk, mit csináljunk, ha kiesünk a csónakból, stb stb stb. aztán elindultunk a folyóhoz, elég hosszan kellett cipelnünk a csónakot. nagyon jó volt elindulni, volt bennem egy egészséges félsz, meg egy kicsit több is, láttam magam kiesni a csónakból és betörni a fejem egy hatalmas kőben.. de miután először megálltunk és elkezdtünk ugrálni a csónakból a folyóba, minden félelem elmúlt. :) ez a rafting volt az egyik legjobb dolog, amit valaha csináltunk. a laza és jófej guideunknak hála kipróbáltunk mindent. ugráltunk a csónakból, kipróbáltuk a rodeót: felállsz a csónak szélére, megfogod a kötelet és megpróbálsz a lehető legtovább állva maradni, úszkáltunk a folyóban, hagytuk, hogy sodorjon a víz, aztán felhúztak minket, ugráltunk egy vízesés tetejéről.. nagyon jó kis program volt. :) az biztos, hogy nem ez volt az utolsó raftingom, ha lehet, még legalább egyszer a Petivel is el akarok menni. miután vége lett, visszamentünk a helyre, ahol ebéddel vártak. volt steak, csirke, veggie burger meg még valami, gondolom kitaláljátok, hogy mit ettem. és életem egyik legjobb steakje volt, pedig a guideok sütötték nekünk. :) ebéd után megnéztük a videót, amit a rafting alatt csináltak rólunk. nagyon szívesen megvettem volna, de 36 dollár volt és rajtam kívül senki nem akarta megvenni, úgyhogy inkább hagytam, pedig ha 7-en elosztottuk volna egymás között, aztán lemásoljuk, akkor nem is lett volna húzós.. és meg tudtam volna mutatni nektek, hogy milyen fasza volt.. na mindegy.
visszafelé aztán megbeszéltük, hogy megnézzük, hogy mit adnak abban az autós moziban, amit útközben láttunk. persze amikor odaértünk, kiderült, hogy csak 3 hét múlva nyit. kicsit elszomorodtam ekkor, nagyon jó lett volna elmenni egy autósmoziba. de mindegy is, mert kitaláltuk, hogy megállunk hazafelé watervilleben, hátha nem fogyott el az összes jegy a dark knight risesra a premier napján. az első mázlink az volt, hogy 7.19-kor értünk a mozi elé és a film 7.30-kor kezdődött. Maggie be is futott megkérdezni és kiderült, hogy van még jegy. leparkoltunk gyorsan, futottunk befelé, vettünk jegyet, befutottunk a terembe és volt még kb 10 üres szék a legfelső (!) sorban. lehuppantunk, aztán kiderült, hogy annyira nem is kellett volna sietnünk, mert még volt egy kis nyereménysorsolás előtte. nekem eléggé bejött a film, bár néha kapkodtam a fejem, hogy most mi történik, talán főleg azért, mert egy csomószor nem értettem a maszk miatt, hogy mit mond Bane. az tuti, hogy újra meg fogom nézni :)
valamikor jóval éjfél után értünk haza, aztán miután kipakoltam a cuccaimat, szinte rögtön álomba zuhantam. ma elég lehangoló volt újra visszatérni a mókuskerékbe ilyen jó kis kaland után. :(

mára ennyi, legközelebb majd taglalom, Bábi, hogy mit esznek a kölykök, meg hogy kell elképzelni egy átlagos napot itt. :)

na lássuk, mi minden történt a legutóbbi bejegyzés óta..

volt egy várva várt szabadnapom. ami persze nem úgy sült el, mint ahogy terveztem. miért is legyen minden úgy, ahogy szeretném. nagy lelkesen elindultunk freeportba, mert azt mondták, hogy baromi olcsó outletek vannak ott egymás hegyén-hátán, aztán pedig gondoltuk, hogy tovább megyünk portlande, ami a legközelebbi IGAZI város itt észak-maineben, visszafelé pedig azt terveztük, hogy elmegyünk az egyk híresebb közeli tóhoz, csobbanunk egyet meg lazítunk. meg is érkeztünk freeportba, ahol mint kiderült tényleg sok outlet van, de csak ilyen nagyon nagy márkák, tehát számunkra az outlet árak is igen húzósnak bizonyultak. bementünk pár üzletbe, majd a hozzánk csatlakozott 3 angol kitalálta, hogy ők éhesek, elmennek kajálni, de találkozzunkk majd 3-kor itt és itt. aha, ez volt éppenhogy 1-kor. szóval baszhattam a rezet a magyar sráccal, hát mit ne mondjak, rettenetesen izgalmas volt.. aztán összeszedtük végre őket, a starbucksban (a napom fénypontja...) megérdeklődtük, hogy hol a legközelebbi walmart, némi kalandozás után meg is találtuk. természetesen ott is szétváltak tőlünk, szerencsére itt én voltam a gyorsabb és mondtam, hogy fél óra múlva találkozunk a kocsinál.. mire visszaértünk, ott feküdtek a földön a kocsi mellett és mondták, hogy nem akarnak portlandbe menni.. remek. elindultunk vissza, majd egy fél óra múlva már mind a 3 aludt, szóval a tó is kilőve... szerencsére útközben felébredtek így arra jutottunk, hogy visszamegyünk vacsorázni a táborba, majd mivel a tó úgyis kb. 10 percnyire van tőlünk, visszamegyünk vacsora után.
ez volt a nap legjobb része. mondjuk viccesen indult, mert két nem szabadnapos munkatársunk is csatlakozott, így heten voltunk a pickupban. először Dave és Chess felültek a platóra, majd persze amilyen a mi szerencsénk, a tábor útján a táborvezető suhant el mellettünk, szóval majdnem vissszafordultunk, mintha mi sem történt volna.. aztán végülis továbbmentünk, majd láttuk, hogy hátul annyira nem élvezik, úgyhogy besuvasztottunk egy negyedik embert az amúgy is igencsak szűkös hátsó ülésre, Dave pedig beült mellém előre. igencsak érdekesen fértünk el ott, én konkrétan a két ülés közötti izén ültem nagyrészt. de sikeresen odaértünk, és hát.. az a tó csodaszép, kristálytiszta a víz, gyönyörű az erdő, szóval igencsak jó zárása volt az amúgy nem túl jó napnak.

július negyedikén gondoltuk megnézzük, hogy hogy mulatnak az amerikai augusztus huszadikán. úgy terveztük, hogy elmegyünk az egyik közei városba,megnézzük a tüzijátékot, aztán csatlakozunk a többiekhez a táborhoz közeli "field"en. aham, csak hogy a kocsikulcsot bentfelejtettük a konyhai irodában, ami esténként le van lakatolva.. mármár beeletörődtünk, hogy akkor maradunk, amikor láttunk még itt lévő nightoffos embereket.. persze mint kiderült senkinél nincs annyi hely, amennyi nekünk kell. mondjuk ez a cseh csajt nem érdekelte, ő elment másokkal, otthagyva minket... az officeos lány viszont felajánlotta, hogy ő 9kor végez, utána pedig megy a fieldre, elvisz minket szívesen. szóval vártunk rá, már fél 10 is elmúlt, mire megjelent, de közölte hogy fáradt és nem akar menni.. deeeeee. odaadja az autóját szívesen, ha akarjuk. persze, hogy akartuk. mondjuk ennyi erővel odaadhatta volna hamarabb is és nem maradunk le a július negyedikéről, de legalább kijutottunk a táborból. a fieldet konkrétan tényleg úgy képzeljétek el, ahogy hangzik. egy rét, erdővel körülvéve, semmi nincs ott. tábortüzes mókák szoktak lenni ott, most is összegyűltünk kb huszan. nagyon hangulatos volt, sokat beszélgettem a többiekkel, mindenki kínált mindennel, nagyon jó volt az egész este. kb háromnegyed óra elteltével a Marc feltette a kérdést, hogy én képes vagyok-e hazavezetni, mert ő már nem.. :D úgyhogy odaadta a kulcsokat. összebarátkoztunk egy Evan nevű sráccal meg a kutyájával. mindketten nagyon jó arcok. fel sem tűnt, hogy mennyit ivott, míg el nem kezdtek szállingózni az emberek a fieldről és mi is az indulás mellett döntöttük, úgyhogy nem hagytam, hogy hazavezessen, hanem mondtam, hogy másnap felszedjük a kocsiját, de én hazaviszem. amikor visszaértünk a táborba, már rájött, hogy mennyivel jobb, hogy visszahoztam, minthogy a kocsijában kelljen aludnia a kutyájával. aztán maradt még beszélgetni egy kicsit (itt már olyan 3 körül járt, nekem meg másnap 6ra mennem kellett dolgozni, mert a másik műszakos lányoknak szabadnapja van, és ilyenkor mindig az on-os csinálja mindkét műszakot), amiből az lett, hogy ott aludtak a nappalinkban a két kanapén. másnap reggelinél hálálkodott még egy sort, hogy nem hagytuk ottaludni a fielden. :D a másnap annyira nem is volt vészes, mint ahogy gondoltam, elég ügyesek voltunk előző nap meg a délelőtt és kb mindent előkészítettünk a vacsorához, úgyhogy volt egy több, mint két és fél órás szünetem, amit megpróbáltam alvással tölteni kisebb nagyobb sikerrel.
este hivatalosak voltunk Adam, a tábor hippije házához. az erdő közepén él, egy barátja "kertjében", a telkén épített egy házat a barátnőjével. mi voltunk az elsők, előttünk ment Evan, kedvesen megvárt minket, mert nem tudtam, hogy hol a ház és így csak követnem kellett. és büszke vagyok magamra, mert visszafelé egyből rátaláltam a megfelelő útra, jó helyeken kanyarodtam le, pedig errefelé a sok erdő miatt egyáltalán nem könnyű a tájékozódás. mindent összevetve egész kedves kis este volt, csak másra számítottam. az előző ilyen happeningen(amin persze én nem voltam...) volt tábortűz, több ember, most meg csak bent voltunk a házban és annyira nem volt eseménydús. ja, tudni kell, hogy nincs áram, víz, meg ilyenek, gyertyafénynél voltunk egész végig. víz is csak ilyen tankból van. de hangulatos volt, bár számomra túl nihilistán hippi :D

a mai nap meg hoztam a szokásos formám.. sült rizst kellett csinálnom a grill-lapon, a felpattogó olajtól meg a fáradtságtól 7 helyen pici hólyagosra égett a kezem, nekimentem a falnak egy dobozzal a kezemben, úgyhogy most hiányzik egy kis helyen a bőröm, na meg a szokásos késvágások.. úgyhogy tényleg csak az átlagos mazsinap.. :D

a következő szabadnapomtól inkább nem várok semmit, és akkor lehet, hogy jól sül el. a terv egy közeli vízesés meglátogatása eddig. aztán majd persze kiderül, hogy mit akarnak a többiek és hova hajlik a mérleg nyelve..

hát igen.. kereshetném a kifogásokat, hogy miért is nem írtam egyetlen bejegyzést sem elég régóta, de inkább nem teszem, úgyis ismertek: lusta voltam rá, inkább csináltam mást.. sok dolog történt azóta, de gondolom a felére úgy sem fogok kitérni, mert nem fog eszembe jutni blogolás közben.

akikkel beszélgettem, mióta itt vagyok, tudják, hogy az elmúlt időszakban nem éreztem jól magam itt. a kezdeti jópofizások után megmutatkozott mindenki igazi énje. egy hét után elmúlt az 'egy csapat vagyunk, tartsunk össze, legyünk együtt' fellángolás és eléggé szétszakadt a csoportunk. aztán persze a meg-nem-beszéléséből fakadóan jöttek a félreértések, ezért pl.én kimaradtam pár dologból, feszült volt a légkör.. kétszeri megbeszélés után azonban úgy néz ki helyrejöttek a dolgok, újra jól érzem magam, nem maradok ki a dolgokból. nyilvánvalóan nem felhőtlenük, hiszen aki ismer tudja, hogy milyen amikor nem kedvelek valaki és el tudja képzelni, hogy milyen lehet olyan valakivel összezárva lennem.. de! még magamat is meglepő módon teljesítek. abszolút kedves is tudok néha lenni, nem szólok be, keresem a nyugalmat. inkább megtartom magamnak a véleményem, bármennyire is nehéz, elkerülve azt, hogy augusztus közepéig feszültségekkel teljesen éljünk..
ám amikor azt hinné az ember, hogy minden rendben, történik valami, amire senki nem számít. ez nálunk pénteken volt esedékes. már amikor mentem le a pincébe délelőtt, hogy megnézzem a netbookomon a leveleimet, észrevettem, hogy rossz hangulata van Chrisnek. nem tulajdonítottam neki különösebb okot, gondoltam csak nehéz napja van. aztán beálltam dolgozni délben, tettem-vettem, aztán jöttek a kölykök és csak az ebéd vége fele tűnt fel, hogy Eleni, akivel egy műszakban vagyok, nincs sehol. kérdeztem a többieket is, de senki nem látta. aztán amikor mentem be a konyhába, elnéztem az iroda felé és láttam, hogy ott áll és a táborvezetővel beszél. itt már sejtettem, hogy valami nincs renben, de nem gondoltam volna rá.. már nagyjából végeztem a leftoverek elpakolásával, amikor jött oda hozzám sírva, hogy elköszönjön. nem kicsit meglepett a dolog. kérdeztem, hogy mi történt, de nem mondott semmi, csak ment a kabinunkba és elkezdett összepakolni.. nekem ugye maradnom kellett dolgozni, így nem tudtam vele beszélni. aztán kiültünk ebédelni és Chris elmondta nekünk, hogy mi történt. úgy gondoták, hogy Eleni nem illik bele a közösségünbe, túlságosan más és nehéz a természete ahhoz képest, amit ők szeretnének és a munkája ezt nem kompenzálja, úgyhogy úgy döntöttek, hogy megválnak tőle. ezek után amikor bementünk, megkérdeztem Tamet, hogy lesz-e új ember helyette, amire azt válaszolta, hogy nem, már így is többen vagyunk (vagy voltunk), mint amennyire szükség van, meg én elég leszek.. egymásra néztünk Maggievel, majd miután Tam elment,megbeszéltük, hogy ahhoz képest, hogy azt hittünk, hogy minket nem fognak megrostálni, mostmár akár mi is félhetünk a melónk miatt. szóval ezentúl amit eddig ketten csináltuk, most mind rám marad, fél 8-ra már mindig hulla vagyok. főleg ma.. 9-re mentem, mert Maggie, aki a salátabárt csinálja, egy hét múlva elmegy kempingezni egy hétre és addig én fogom csinálni a salátabárt. Maggie 9-től fél4-ig dolgozik általában, úgyhogy nagy naívan azt hittem, hogy ma én is addig leszek. hát persze nem.. reggel 9től este fél 8ig az egyetlen szünetem az a max negyed óra volt, amíg megebédeltünk.. remélem nem ez lesz egész héten, mert akkor igazán mérges leszek. nem érzem túlságosan fairnek, hogy a könnyebb műszakban reggel ketten vannak, ők reggel 6-tól legkésőbb 11ig dolgoznak, ami 5 óra és konkrétan tényleg csak rutinfeladatokat, feltöltéseket, ilyesmit. ezzel szemben én legjobb esetben is 7 órát és a tennivaló is legalább triplaannyi így, hogy az Elenit elküldték. főleg nem érzem fairnek, hogy ugyanannyi fizetést kapok, mint ők, de nyilván nem fogom ezért kérdőre vonni a Chriséket, mert a végén én leszek a következő, akitől elköszönnek, bármennyire is mondogatják, hogy mennyire kedvelnek és mennyire tetszik nekik a mód, ahogy dolgozom.
a hab a tortán már csak az, hogy amikor ebédeltünk, leült hozzánk Peter is, a táborigazgató. mondta, hogy gondolja már tudjunk, hogy mi történt az Elenivel, és igazán nem szeretne minket háborgatni most, de olyan pletykákat hallott, hogy a mi kabinunkban ivás és dohányzás folyik. és nem tudja hogy ezek csak pletykák, vagy valóságalapja is van-e, de ha igen, akkor hagyjunk mindent abba, mert ha meglát bárkit is, akkor annak nem lesz szép vége. szóva bye-bye meló utáni, filmnézés közbeni sörözgetés :(
az egyetlen jó hozománya a pénteki napnak, hogy immáron saját szobával rendelkezem, de hát az csak öröm az ürömben.. főleg úgy, hogy felébredek minen egyes alkalommal, amikor reggel valaki hajat szárít, vagy kimegy az ajtón. mert az ajtón kívül van egy szúnyoghálós ajtó is, amit senki sem képes megfogni, csak hagyja visszacsapódni. és hiába mondtam, hogy erre minden egyes alkalommal felébredek, azóta sem képes senki megfogni és kézzel becsukni, legalább reggel. szóval kelek egyszer hatkor, aztán háromnegyed 7kor, aztán amikor már nem bírom tovább az ebédlőből szűrődő zajokat. 

pénteken a hosszú és drámai nap levezetéseként átugrottunk belfastba. amikor elindultunk, még jó idő volt, az út felénél már borult be, aztán villámlott is, miután odaértünk 10 perccel pedig már kezdődött a vihar. először csak arra lettünk figyelmesek, hogy folyóként ömlik le az úton a víz, meg nagyon durván villámlik. aztán egyszercsak elment a rollie'sban az áram. legalábbis ekkor még azt hittük, hogy csak ott. maradtunk még kb. fél órát, beszélgettünk, befejeztük a sörünket, aztán gondoltuk, hogy lesétálunk és megnézzük, hogy milyen a kilátás ilyenkor a kikötőből. ekkor vettük észre, hogy nem csak a rolliesban, hanem az egész városban nincs se közvilágítás, se áram. nagyon hangulatos volt így hazaindulni, jó kis esténk volt.
ilyen volt az időnk előtte:

lássuk csak, mi történt még velem az utóbbi időben. voltunk rockportban, megcsináltattuk a social security numberünket, megjött a 'kártya' is azóta, amit ugyan használni nem fogunk, de ha esetleg mégis, legalább adózhatunk amerikaországnak okosan.

voltunk kinghts pondon, ez egy tó innen nem olyan messze, kb 20 perc kocsival. ide járnak a counselork, ha night offjuk van és megyünk velük mi is. ez tényeg csak konkrétan egy tó, nincs is más semmi. rakunk tábortüzet, sörözünk, beszélgetünk. persze az amerikaiak már 3-4 sörtől (ami itt 0.33) berúgnak és éjfélkor pucéraan belerohannak a tóba... :)
egyébként néha meló után elsétálunk a tábor tavához, úszunk egyet, beülünk a szabunába, elmegyünk a staff kabinba biliárdozni, meg ilyenek..

holnap pedig végre egy kis lazítás: az első szabadnapom, mióta itt vannak a kölykök. Palival, Davevel és Sammel, az egyik angol lánnyal (egyelőre csak róluk tudok) nyakunkba vesszük amerikát. nem nagyon terveztünk előre semmit, csak annyit, hogy freeportba mindenképp elmegyünk, mert ott van egy csomó outlet egymás hegyén-hátán és mindenki szeretne pár dolgot venni, aztán elmegyünk az óceánpartra is valószínűleg. ezután pedig ahogy majd alakul.. :)

most más nem jut eszembe, majd gondolom miután elküldöm jönnek az emlékek..

azt hiszem itt az ideje az ujabb bejelentkezesnek. 
tegnap meg eleg fosul voltam, de ma mar jobb minden. nagyon edik voltak a fonokeim, kaptam toluk ilyen vizben oldodo cuccot, olyan, mint a coldrex, tele mindenfele vitaminnal, meg egy uvegcse peppermint oilt. ez olyan, mint az amerikai filmekben, amikor beteg a kiskolyok es anyu bekenegeti a mellkasat a mentolos kenoccsel. raadasul "hazi", Lillian csaladja termeszti valahol washington kornyeken. nem gondoltam volna, hogy ennyire hatasos, de amikor eloszor bekentem magam, kb fel ora mulva mar kezdtem jobban erezni magam. nem gondoltam volna, hogy ennyire fognak torodni velunk, tok jo erzes. :)

a masik dolog, amin nagyon meglepodtem veluk kapcsolatban, az az, ahogy a munkankhoz hozzaallnak. tudjatok, hogy otthon hogy mennek a dolgok: az a termeszetes, hogy elvegzed a munkad, akkor mondanak csak valamit, ha nem jol csinalod. itt meg... megkerdezem, hogy mit csinaljak, elmondja, megcsinalom, szolok neki, hogy kesz vagyok, gyere nezd meg, hogy jo lesz-e, odajon, megnezi es utana MEGDICSER. "oh, that's wonderful, good job! c'mon Chris/Lillian, look at this, it's beeeeaaautiful!" szoval kb ezt hallod mindig. mennyivel jobb igy dolgozni, nem? :)

kaptunk toluk egy ajandekot is: egy igazi szupercsapat jarganyt. azt mondtak, hogy ez egy amolyan osztonzo ajandek - amig rendesen csinaljuk a dolgunkat es meg vannak velunk elegedve, addig a szabadidonkben akkor hasznaljuk, amikor csak akarjuk, oda megyunk, ahova akarunk, csak tankolnunk kell. persze amint nem ugy csinaljuk, a dolgokat, ahogy nekik tetszik, akkor visszaveszik.
ki is takaritottuk szepen kivul-belul, persze nem tudtunk a seggunkon ulni este es ki kellett probalnunk. :) senki nem akart vezetni, ugyhogy mondtam, hogy bevallalom. egy picit be voltam tojva (persze nekik nem mondtam), mert ez egy hatalmas auto es meg sosem vezettem ilyet. de nagyon konnyu vezetni. furcsa, hogy tok magasan vagyok, meg nagyon erzekeny a kormany es a gazpedal is, csak ugy suvitettem ki a parkolobol amikor beinditottam :D szoval elindultunk a kis utunkra waterville fele, hogy vegyunk par sort meg ezt-azt estere. en naivan azt hittem, hogy a sracok tudjak, hogy merre kell menni, annyira magabiztosan mondtak, hogy irany waterville. hat tevedtem. megfordultunk, aztan megalltam egy benzinkutnal, hogy jo lesz itt is, veszunk par sort es megyunk vissza, ne kavarogjunk tovabb, majd legkozelebbre keritunk egy gps-t. persze a benzinkut zarva volt. eddigre a Marc is kedvet kapott a vezeteshez, ugyhogy atadtam neki a kulcsokat. folytattuk az utunkat ahogy eddig: hangero a maxon, beszelgetve, rohogcselve. aztan egyszer csak megszolalt a Marc, hogy az auto le fog allni. azt hittuk, hogy hulyul, mert amikor megkapta a volant, akkor is elkezdett jatszani a fekbe taposassal.. de hat kiderult, hogy nem viccel, mert rogton lehuzodott es benyomta a veszvillogot.. probaltuk ujra beinditani, de semmi. vartunk, probaltuk ujra, meg mindig semmi... itt mar kezdtunk egy kicsit aggodni. aztan amikor rajottunk, hogy senki nem irta fel a fonokeink telefonszamat, akkor mar tenyleg aggodtunk. hatalmas mazlink volt, hogy a semmi kozepen az egyetlen haz elott robbantunk le. bekopogtunk segitsegert, nagyon segitokesz volt az ottlako. es csodak csodajara volt wifi, meg nagyobb meglepetesunkre a google talalatok kozott ott volt a fonokeink telefonszama, ugyhogy megmenekultunk. bele sem mertunk gondolni, hogy mi lett volna, ha a taborvezetonket kell felhivni, hogy az elso utunkon lerobbantunk.. o nem lett volna olyan kedves, mint a Chris. odajott a fiaval, megneztek a furgont, betoltak a sracok az ut melle, aztan visszahoztak minket a taborba. az uton vegig mondogatta a Chris, hogy nincs semmi baj, nem a ti hibatok, kint allt egesz telen az auto egy fa alatt, remeltuk, hogy minden oke vele, de hat nem volt, ugyhogy ez nem a ti hibatok.
szoval az elso kalandunk is megvolt... :)

(…)

kozben eltelt egy nap, mert a bejegyzes kozepenel egyszercsak eltunk az internet. igy megy ez az erdo kozepen.
azota gazdagabb lettem egy cuki asus eeepc netbookkal, mindossze 70 dodoert. varom a postaval :)

kezdunk egyre jobban osszekovacsolodni a sracokkal. leginkabb Marc, Dave, Pali, Eleni es en jovunk ki jol egymassal, egy hullamhosszon vagyunk elegge, mar vannak inside jokeok is.. :) tegnap este is nagyon fasza volt, beultunk a nappaliba, beraktunk egy filmet, de leginkabb csak hatterzajnak ment, nagyon sokat beszelgettunk meg rohogtunk, fasza volt. persze hianyoltuk a furgonunkat, mert mindez sokkal job lett volna, ha van melle par sorunk vagy egy kis borunk. mondjuk igy is volt szerencsere valamink, de hat na, nem volt eleg :) kezdjuk egyre jobban megismerni egymast, egyre jobban ‘elengedjuk magunkat’, jobb a hangulat. pedig meg csak egy het telt el :)

a munka is eleg jo meg mindig. persze kell olyan dolgokat is csinalnunk, amihez nem fulik a fogunk, mint peldaul levakarni a tavalyi mocskot a falakrol meg a padlorol, meg ugy osszessegeben kitakaritani az egesz konyhat, de leginkabb csak a kajakeszitessel foglalkozunk. epp ma kerdezte a Lillian, hogy dolgoztam-e mar valaha konyhan, mert olyan profin keszitem elo a kajakat, hogy biztos volt benne. mondjuk annak ellenere mondta ezt, hogy tele vannak a kezeim vagasokkal (bar annak orulok, hogy egyesekkel ellentetben ok megengedik, hogy hasznaljam a nagy es eles keseket:D) mindenesetre jo volt hallani. es elegge meg vannak velunk elegedve. kivancsi vagyok azert, hogy milyen lesz az egesz akkor, amikor mar itt lesznek a kolykok is es nem 100, hanem 500 emberre kell foznunk, figyelnunk, hogy mi fogyott epp el, mit kell potolni, gyorsan csinalni meg, mikor kell rajuk szolni, hogy ‘figyelj mar kishaver, te ezt ugysem fogod megenni, rakd vissza a felet es majd visszajossz, ha kell meg’.. akkor mar biztos nem ugy fogom lerakni a kis kotenyemet a nap vegen, hogy na akkor most ugy elmennek bulizni… :D
ja, merthogy igen.. meg lett csinalva a kis beosztasunk, a lenyeg, hogy ezentul 12.30-ra kell mennem es kb 7ig vagyok. mi Elenivel csinaljuk az ebedet, mert az a legporgosebb, gyors reagalas kell, ra kell tudni szolni a kolykokre, gyorsan kell potolni mindent.. a masik ket leny pedig hogy is mondjam… totymorgosek. mire en harmat fordulok, ok egyet.. az elso par nap utan mondtam a Lilliannek, hogy en inkabb a szabadnapomat az Elenivel toltenem, mert jobban megertjuk egymast, aztan ennek az lett a vege, hogy egyutt is dolgozunk mar mindig. nincs semmi bajom a masik ket lannyal, de azt hiszem keptelen lennek olyan emberrel dolgozni az elkovetkezendo tobb, mint 2 honapban, akinek megalszik a tej a szajaban.

hmm.. nagyjabol kifogytam most a mondanivalobol. tegnap este volt egy csomo dolog, amirol irni akartam, de mostanra valahogy elszallt az ihlet, es nem tudom, hogy egyaltalan mirol is akartam irni tegnap.. ezentul lehet, hogy cimszavakban jegyzetelnem kene, ha van valami, amirol akarok irni, hogy ne felejtsem el.

na, most at is adom a gepet masnak, ugyhogy csok, legyetek jok! majd jelentkezem :)

 hol is kezdjem....

amszterdamban a _hataratkelesnel_ jobban megszopattak minket, mint bostonban az immigrationon! gyonyoru volt. felrehivtak mindenkit es olyanokat kerdeztek, hogy csak pislogtunk. (mar azt vartuk, hogy mikor fogatjak meg velunk a bokankat...) ja, azt teguk azert hozza, akik nagyon megneztek, hogy ki lephet be amerikaorszagba, azok torokok meg arabok voltak... cuki..
aztan jott egy kedves kis 8 oras repulout.. azt hittem, hogy nehezebben fogom birni, de egesz korrekt volt. a kaja pedig meglepoen finom volt a repulos kajahoz kepest.
bostonbol amennyit lattunk az nagyon fancy volt, szep hely. azon kiakadtunk, hogz az autopalyan kulon tabla van a FOOD EXITnek.. beszarok.. es ezek readasul kb 10 meterenkent vannak..
amerika pedig tenyleg olyan, mint a filmekben. de konkretan. szoval nem csalodtunk.
portlandben kellett minket osszeszednie a tabori kulonitmenynek. mar ott voltunk kb. 45 perce, amikor elhataroztuk, hogy megnezzuk meg egyszer a masik oldalon, hogy ott allnak-e, aztan pedig ujra telefonalunk, meglattuk, hogz bent varnak egy cuki rozsaszin tablaval minket... innen vart meg rank egy kb 2 oras kocsiut a taborba, egy kiakaszto hipster srac volt a sofor, csak kar, hogy vezetni nem tudott es beszelgetes kozben inkabb a jobbegyen ulo szemebe nezett az ut helyett...

amikor megerkeztunk, mar bazifaradtak voltunk, erre elenk toltak egy par lapot, hogy ezeket meg MOST ki kell toltenunk.. jo, megcsinaltuk, var szinte semmit nem fogtunk fel belole.

aztan jott a hidegzuhany. atvitt ertelemben es szo szerint is... eloszor amikor meglattuk a szallasunkat, amitol eldobtuk az agyunkat... nem tul tiszta, nem tul otthonos (meg). es nyilvan mi jottunk utoljara, ugyhogy nekem meg a cseh lanynak jutott a ketagyas szoba.
ezek utan jott a masodik hidegzuhany. a staff hazban KONKRETAN nincs MELEGVIZ.. es rettento mocskos az egesz furdo.. no de mindegy.
raadasul rettenetesen hideg van ejjel. jo, nem csak ejjel, de akkor a leginkabb. mire felebredtem, ugy ereztem magam, mint egy jegkocka. ugyhogy ma azt hiszem melegitoben, zokniban alszom. igy is a haloszakkal meg egy vekonyabb takaroval aludtam, azota azer szereztem meg egy vastagabb takarot is, remelem, hogy igy mar talan nem fogok megfagyni.

ezek utan atmentunk egy ilyen chilledos helyre, van bent a "nappaliban" kandallo, van csocso, tok jo hely. tul sok kedvunk nem volt ismerkedni, ugyhogy bementunk 5 percre, mosolyogtunk parat aztan elmentunk aludni.

miutan bementem vegig arra tudtam csak gondolni, hogy basszus, egy ember sem volt szimpatikus, szar helyen vagyunk, van kb 2 epulet a semmi kozepen es nekem itt kell toltenem az egesz nyarat.. hat nem volt tul felemelo a gondolat. de ma megnyugodtam, hogy nem csak en gondoltam igy, hanem a szobatarsam is..

de aztan uj nap jott, kialudtam magam, ittam egy bogre kavet (meg ra kell jojjek, hogy hogy csinaljak normalis kavet, mert meg a legerosebb is korulbelul olyan, mint halottnak a csok...) es minden maris jobb szinben latszott. kiderult, hogy tegnap este csak egy kis reszet lattuk a helynek. igaz, hogy a legtobb counselor nem szimpatikus, de a staffal jol elvagyunk, jo arcok. az egyik a magyar srac, Pali, akit emlitettem facebookon, vele kezdtuk el irni ezt a bejegyzest, csak par perce lelepett a staff hazba. akkor a kitchen staffban van meg egy lany, Erica, o eleg fura. szegeny sem tul szep, sem tul beszedes, meg nem tudom hova tenni. lehet, hogy idovel felenged es kiderul, hogy tok jo arc. a szobatarsam, Petra, ot sem tudom meg hova tenni, kicsit tenyeres-talpas, neha sok belole, de egeszeben egy kedves lany. Eleni a negyedik kitchen staffos csaj, azt hiszem o is brit, de nem vagyok benne biztos, lehet, hogy amerikai. de o is nagyon kedves lany, kedvelem. a hatodik pedig, aki velunk lakik, a masik maintenence srac, Mark, o skot. ahhoz kepest, hogy a brit lanyoknak neha egyetlen szavat sem ertem, o tok szepen beszel es majdnem mindent ertek. jo fej srac o is, jokat hulyulunk.

a fonokeim Chris es Lilian is nagyon kedvesek, turelmesek velunk. olyan 50-55 korul lehetnek, de ahhoz kepest eleg lazak, nem tul fonokoskodok, nagyon korrektek. ha nem ertesz valamit, elmondjak akar 5x is es nem huzzak fel magukat rajta. ha aznap mar negyedszer kell hasznalnod valamit es meg mindig megkerdezed, hogz hol is van, azon sem akadnak ki. a melo sem durva meg, amig nincsenek a kolykok. reggel fel 8-ra kell jonni, ha a reggelit es az ebedet csinalod. mi Petraval ma is, meg holnap is az ebed-vacsora muszakot kaptuk. eloszor Chris korbevezetett minket a konyhaban, a tarolokban, a fagyasztoknal. minden persze nem ragadt meg elsore :)
eleg sok minden csinaltunk. eloszor osszerakjuk a salatakat, kajakat, felszeleteljuk amit kell, meg ilyenek, aztan kirakjuk oket az ebedlo kozepen levo kinalo asztalokra, azutan az a dolgunk, hogy figyeljunk, aztan ha valami kezd kifogyni, akkor hozunk belole ujat. ha mar mindenki vett egyszer es fogy az etel, akkor atpakoljuk az egeszet egy asztalra, hogy ha valaki akar meg enni, az tudjon venni. ha pedig vegeztek, akkor megnezzuk, hogy mi maradt. ha olyan, amit meg jo lesz, akkor azt elrakjuk, ha csak sima leftover, akkor berakjuk egy vodorbe, malackajanak. :D 
ha vegeztunk ezzel, akkor feltorolgetunk kicsit, elpakolunk, aztan van egy kis szabadidonk, mindig mondjak, hogy mikorra menjunk vissza. ugyanez van kb ebednel es vacsoranal is. vacsora utan kitakaritjuk a helyet, aztan csinalunk, amit akarunk. ma nem figyeltem, hogy mikor vegeztunk, de eleg hamar.

leultunk mi is kajalni, azutan kiultunk a staff haz ele a tok jo kis napozoszekeinkbe, beszelgettunk, jatszottunk valami hulye kartyajatekot, nagyon jol ereztuk magunkat. es elerkeztunk a jelenhez. nagy nehezsegek aran szereztunk netet a telefonomra, hogy tudjak skypeolni. szoval ha latjatok, hogy online vagyok, akkor hivjatok nyugodtan, csak akkor lesz bekapcsolva, amikor tenylegesen tudok is beszelni. altalaban este 8 utan barmikor, amikor eleri a telefonom a wifit. tudom, hogy olyankor nalatok hajnal van, ezert mondom inkabb, hogy amikor szabadidotok van, akkor lepjetek fel skypera, en is neha ranezek a contact listre es ha online vagytok, akkor hivlak titeket. :)

biztos sok dolgot kihagytam, majd ha eszembe jut valami, irok.

csokoltatok mindenkit!

na bogyókáim, ígéretemhez hívem én is elkezdek egy blogot, hogy követni tudjátok kis életemet, amíg sok ezer kilométerrel odébb etetem az amerikai éhes szájakat.

29 óra múlva már elhagyom szeretett kis városomat, útban leszek ferihegy felé. a fő cél: időben kiérni és pofátlanul betolakodni a fapadosra váró szatyros mamik elé, és minél előbb feladni a kis csomagomat, hogy aztán hátradőlve elszívjak még egy pár cigit. pontosan erre a pillanatra várom, hogy előtörjön belőlem az izgulás.

mert bizony ez az, ami még hiányzik. mielőtt könnyes búcsút vettünk Petitől a reptéren, még eléggé izgultam az egész nyár miatt. azonban azután, hogy megérkezett, elfoglalta a kis helyét, teljesen megnyugodtam, hogy én is rendben oda fogok érni, minden olajozottan fog menni.. ma össze is pakoltam a bőröndömet nagyjából, egyszer átolvastam a listámat, tudom, hogy mi az, amit még holnap be kell tennem. azon kívül, hogy volt egy kisebb ijedtség a bújócskát játszó erkölcsi bizonyítványom miatt, mindenféle hiszti nélkül pakoltam be, pedig egy igazi görcsös pakoló vagyok még egy pár napos nyaralásnál is. most nem aggódok semmin. furcsállom is. csak nehogy emiatt üssön be a katasztrófa... :) 
azon pedig, hogy milyen lesz a tábor, egyáltalán nem izgulok, mert tudom, hogy csak jobb lehet, mint a Csucsié. a szívem szakad meg, amikor rágondolok, hogy milyen értelmetlen hülyeségek és kemény meló van nála.. :(

na, indításnak ennyi, még kipróbálom, hogy telefonról tudok-e írni ide, mert a kis laptopom bizony otthon marad. lesz ott több lehetőségem is netezni, feleslegesen meg nem cipelem.

csók

ja, azért a névadót még csak idetenném :)