Mazsi does America!

na lássuk, mi minden történt a legutóbbi bejegyzés óta..

volt egy várva várt szabadnapom. ami persze nem úgy sült el, mint ahogy terveztem. miért is legyen minden úgy, ahogy szeretném. nagy lelkesen elindultunk freeportba, mert azt mondták, hogy baromi olcsó outletek vannak ott egymás hegyén-hátán, aztán pedig gondoltuk, hogy tovább megyünk portlande, ami a legközelebbi IGAZI város itt észak-maineben, visszafelé pedig azt terveztük, hogy elmegyünk az egyk híresebb közeli tóhoz, csobbanunk egyet meg lazítunk. meg is érkeztünk freeportba, ahol mint kiderült tényleg sok outlet van, de csak ilyen nagyon nagy márkák, tehát számunkra az outlet árak is igen húzósnak bizonyultak. bementünk pár üzletbe, majd a hozzánk csatlakozott 3 angol kitalálta, hogy ők éhesek, elmennek kajálni, de találkozzunkk majd 3-kor itt és itt. aha, ez volt éppenhogy 1-kor. szóval baszhattam a rezet a magyar sráccal, hát mit ne mondjak, rettenetesen izgalmas volt.. aztán összeszedtük végre őket, a starbucksban (a napom fénypontja...) megérdeklődtük, hogy hol a legközelebbi walmart, némi kalandozás után meg is találtuk. természetesen ott is szétváltak tőlünk, szerencsére itt én voltam a gyorsabb és mondtam, hogy fél óra múlva találkozunk a kocsinál.. mire visszaértünk, ott feküdtek a földön a kocsi mellett és mondták, hogy nem akarnak portlandbe menni.. remek. elindultunk vissza, majd egy fél óra múlva már mind a 3 aludt, szóval a tó is kilőve... szerencsére útközben felébredtek így arra jutottunk, hogy visszamegyünk vacsorázni a táborba, majd mivel a tó úgyis kb. 10 percnyire van tőlünk, visszamegyünk vacsora után.
ez volt a nap legjobb része. mondjuk viccesen indult, mert két nem szabadnapos munkatársunk is csatlakozott, így heten voltunk a pickupban. először Dave és Chess felültek a platóra, majd persze amilyen a mi szerencsénk, a tábor útján a táborvezető suhant el mellettünk, szóval majdnem vissszafordultunk, mintha mi sem történt volna.. aztán végülis továbbmentünk, majd láttuk, hogy hátul annyira nem élvezik, úgyhogy besuvasztottunk egy negyedik embert az amúgy is igencsak szűkös hátsó ülésre, Dave pedig beült mellém előre. igencsak érdekesen fértünk el ott, én konkrétan a két ülés közötti izén ültem nagyrészt. de sikeresen odaértünk, és hát.. az a tó csodaszép, kristálytiszta a víz, gyönyörű az erdő, szóval igencsak jó zárása volt az amúgy nem túl jó napnak.

július negyedikén gondoltuk megnézzük, hogy hogy mulatnak az amerikai augusztus huszadikán. úgy terveztük, hogy elmegyünk az egyik közei városba,megnézzük a tüzijátékot, aztán csatlakozunk a többiekhez a táborhoz közeli "field"en. aham, csak hogy a kocsikulcsot bentfelejtettük a konyhai irodában, ami esténként le van lakatolva.. mármár beeletörődtünk, hogy akkor maradunk, amikor láttunk még itt lévő nightoffos embereket.. persze mint kiderült senkinél nincs annyi hely, amennyi nekünk kell. mondjuk ez a cseh csajt nem érdekelte, ő elment másokkal, otthagyva minket... az officeos lány viszont felajánlotta, hogy ő 9kor végez, utána pedig megy a fieldre, elvisz minket szívesen. szóval vártunk rá, már fél 10 is elmúlt, mire megjelent, de közölte hogy fáradt és nem akar menni.. deeeeee. odaadja az autóját szívesen, ha akarjuk. persze, hogy akartuk. mondjuk ennyi erővel odaadhatta volna hamarabb is és nem maradunk le a július negyedikéről, de legalább kijutottunk a táborból. a fieldet konkrétan tényleg úgy képzeljétek el, ahogy hangzik. egy rét, erdővel körülvéve, semmi nincs ott. tábortüzes mókák szoktak lenni ott, most is összegyűltünk kb huszan. nagyon hangulatos volt, sokat beszélgettem a többiekkel, mindenki kínált mindennel, nagyon jó volt az egész este. kb háromnegyed óra elteltével a Marc feltette a kérdést, hogy én képes vagyok-e hazavezetni, mert ő már nem.. :D úgyhogy odaadta a kulcsokat. összebarátkoztunk egy Evan nevű sráccal meg a kutyájával. mindketten nagyon jó arcok. fel sem tűnt, hogy mennyit ivott, míg el nem kezdtek szállingózni az emberek a fieldről és mi is az indulás mellett döntöttük, úgyhogy nem hagytam, hogy hazavezessen, hanem mondtam, hogy másnap felszedjük a kocsiját, de én hazaviszem. amikor visszaértünk a táborba, már rájött, hogy mennyivel jobb, hogy visszahoztam, minthogy a kocsijában kelljen aludnia a kutyájával. aztán maradt még beszélgetni egy kicsit (itt már olyan 3 körül járt, nekem meg másnap 6ra mennem kellett dolgozni, mert a másik műszakos lányoknak szabadnapja van, és ilyenkor mindig az on-os csinálja mindkét műszakot), amiből az lett, hogy ott aludtak a nappalinkban a két kanapén. másnap reggelinél hálálkodott még egy sort, hogy nem hagytuk ottaludni a fielden. :D a másnap annyira nem is volt vészes, mint ahogy gondoltam, elég ügyesek voltunk előző nap meg a délelőtt és kb mindent előkészítettünk a vacsorához, úgyhogy volt egy több, mint két és fél órás szünetem, amit megpróbáltam alvással tölteni kisebb nagyobb sikerrel.
este hivatalosak voltunk Adam, a tábor hippije házához. az erdő közepén él, egy barátja "kertjében", a telkén épített egy házat a barátnőjével. mi voltunk az elsők, előttünk ment Evan, kedvesen megvárt minket, mert nem tudtam, hogy hol a ház és így csak követnem kellett. és büszke vagyok magamra, mert visszafelé egyből rátaláltam a megfelelő útra, jó helyeken kanyarodtam le, pedig errefelé a sok erdő miatt egyáltalán nem könnyű a tájékozódás. mindent összevetve egész kedves kis este volt, csak másra számítottam. az előző ilyen happeningen(amin persze én nem voltam...) volt tábortűz, több ember, most meg csak bent voltunk a házban és annyira nem volt eseménydús. ja, tudni kell, hogy nincs áram, víz, meg ilyenek, gyertyafénynél voltunk egész végig. víz is csak ilyen tankból van. de hangulatos volt, bár számomra túl nihilistán hippi :D

a mai nap meg hoztam a szokásos formám.. sült rizst kellett csinálnom a grill-lapon, a felpattogó olajtól meg a fáradtságtól 7 helyen pici hólyagosra égett a kezem, nekimentem a falnak egy dobozzal a kezemben, úgyhogy most hiányzik egy kis helyen a bőröm, na meg a szokásos késvágások.. úgyhogy tényleg csak az átlagos mazsinap.. :D

a következő szabadnapomtól inkább nem várok semmit, és akkor lehet, hogy jól sül el. a terv egy közeli vízesés meglátogatása eddig. aztán majd persze kiderül, hogy mit akarnak a többiek és hova hajlik a mérleg nyelve..