hát igen.. kereshetném a kifogásokat, hogy miért is nem írtam egyetlen bejegyzést sem elég régóta, de inkább nem teszem, úgyis ismertek: lusta voltam rá, inkább csináltam mást.. sok dolog történt azóta, de gondolom a felére úgy sem fogok kitérni, mert nem fog eszembe jutni blogolás közben.

akikkel beszélgettem, mióta itt vagyok, tudják, hogy az elmúlt időszakban nem éreztem jól magam itt. a kezdeti jópofizások után megmutatkozott mindenki igazi énje. egy hét után elmúlt az 'egy csapat vagyunk, tartsunk össze, legyünk együtt' fellángolás és eléggé szétszakadt a csoportunk. aztán persze a meg-nem-beszéléséből fakadóan jöttek a félreértések, ezért pl.én kimaradtam pár dologból, feszült volt a légkör.. kétszeri megbeszélés után azonban úgy néz ki helyrejöttek a dolgok, újra jól érzem magam, nem maradok ki a dolgokból. nyilvánvalóan nem felhőtlenük, hiszen aki ismer tudja, hogy milyen amikor nem kedvelek valaki és el tudja képzelni, hogy milyen lehet olyan valakivel összezárva lennem.. de! még magamat is meglepő módon teljesítek. abszolút kedves is tudok néha lenni, nem szólok be, keresem a nyugalmat. inkább megtartom magamnak a véleményem, bármennyire is nehéz, elkerülve azt, hogy augusztus közepéig feszültségekkel teljesen éljünk..
ám amikor azt hinné az ember, hogy minden rendben, történik valami, amire senki nem számít. ez nálunk pénteken volt esedékes. már amikor mentem le a pincébe délelőtt, hogy megnézzem a netbookomon a leveleimet, észrevettem, hogy rossz hangulata van Chrisnek. nem tulajdonítottam neki különösebb okot, gondoltam csak nehéz napja van. aztán beálltam dolgozni délben, tettem-vettem, aztán jöttek a kölykök és csak az ebéd vége fele tűnt fel, hogy Eleni, akivel egy műszakban vagyok, nincs sehol. kérdeztem a többieket is, de senki nem látta. aztán amikor mentem be a konyhába, elnéztem az iroda felé és láttam, hogy ott áll és a táborvezetővel beszél. itt már sejtettem, hogy valami nincs renben, de nem gondoltam volna rá.. már nagyjából végeztem a leftoverek elpakolásával, amikor jött oda hozzám sírva, hogy elköszönjön. nem kicsit meglepett a dolog. kérdeztem, hogy mi történt, de nem mondott semmi, csak ment a kabinunkba és elkezdett összepakolni.. nekem ugye maradnom kellett dolgozni, így nem tudtam vele beszélni. aztán kiültünk ebédelni és Chris elmondta nekünk, hogy mi történt. úgy gondoták, hogy Eleni nem illik bele a közösségünbe, túlságosan más és nehéz a természete ahhoz képest, amit ők szeretnének és a munkája ezt nem kompenzálja, úgyhogy úgy döntöttek, hogy megválnak tőle. ezek után amikor bementünk, megkérdeztem Tamet, hogy lesz-e új ember helyette, amire azt válaszolta, hogy nem, már így is többen vagyunk (vagy voltunk), mint amennyire szükség van, meg én elég leszek.. egymásra néztünk Maggievel, majd miután Tam elment,megbeszéltük, hogy ahhoz képest, hogy azt hittünk, hogy minket nem fognak megrostálni, mostmár akár mi is félhetünk a melónk miatt. szóval ezentúl amit eddig ketten csináltuk, most mind rám marad, fél 8-ra már mindig hulla vagyok. főleg ma.. 9-re mentem, mert Maggie, aki a salátabárt csinálja, egy hét múlva elmegy kempingezni egy hétre és addig én fogom csinálni a salátabárt. Maggie 9-től fél4-ig dolgozik általában, úgyhogy nagy naívan azt hittem, hogy ma én is addig leszek. hát persze nem.. reggel 9től este fél 8ig az egyetlen szünetem az a max negyed óra volt, amíg megebédeltünk.. remélem nem ez lesz egész héten, mert akkor igazán mérges leszek. nem érzem túlságosan fairnek, hogy a könnyebb műszakban reggel ketten vannak, ők reggel 6-tól legkésőbb 11ig dolgoznak, ami 5 óra és konkrétan tényleg csak rutinfeladatokat, feltöltéseket, ilyesmit. ezzel szemben én legjobb esetben is 7 órát és a tennivaló is legalább triplaannyi így, hogy az Elenit elküldték. főleg nem érzem fairnek, hogy ugyanannyi fizetést kapok, mint ők, de nyilván nem fogom ezért kérdőre vonni a Chriséket, mert a végén én leszek a következő, akitől elköszönnek, bármennyire is mondogatják, hogy mennyire kedvelnek és mennyire tetszik nekik a mód, ahogy dolgozom.
a hab a tortán már csak az, hogy amikor ebédeltünk, leült hozzánk Peter is, a táborigazgató. mondta, hogy gondolja már tudjunk, hogy mi történt az Elenivel, és igazán nem szeretne minket háborgatni most, de olyan pletykákat hallott, hogy a mi kabinunkban ivás és dohányzás folyik. és nem tudja hogy ezek csak pletykák, vagy valóságalapja is van-e, de ha igen, akkor hagyjunk mindent abba, mert ha meglát bárkit is, akkor annak nem lesz szép vége. szóva bye-bye meló utáni, filmnézés közbeni sörözgetés :(
az egyetlen jó hozománya a pénteki napnak, hogy immáron saját szobával rendelkezem, de hát az csak öröm az ürömben.. főleg úgy, hogy felébredek minen egyes alkalommal, amikor reggel valaki hajat szárít, vagy kimegy az ajtón. mert az ajtón kívül van egy szúnyoghálós ajtó is, amit senki sem képes megfogni, csak hagyja visszacsapódni. és hiába mondtam, hogy erre minden egyes alkalommal felébredek, azóta sem képes senki megfogni és kézzel becsukni, legalább reggel. szóval kelek egyszer hatkor, aztán háromnegyed 7kor, aztán amikor már nem bírom tovább az ebédlőből szűrődő zajokat. 

pénteken a hosszú és drámai nap levezetéseként átugrottunk belfastba. amikor elindultunk, még jó idő volt, az út felénél már borult be, aztán villámlott is, miután odaértünk 10 perccel pedig már kezdődött a vihar. először csak arra lettünk figyelmesek, hogy folyóként ömlik le az úton a víz, meg nagyon durván villámlik. aztán egyszercsak elment a rollie'sban az áram. legalábbis ekkor még azt hittük, hogy csak ott. maradtunk még kb. fél órát, beszélgettünk, befejeztük a sörünket, aztán gondoltuk, hogy lesétálunk és megnézzük, hogy milyen a kilátás ilyenkor a kikötőből. ekkor vettük észre, hogy nem csak a rolliesban, hanem az egész városban nincs se közvilágítás, se áram. nagyon hangulatos volt így hazaindulni, jó kis esténk volt.
ilyen volt az időnk előtte:

lássuk csak, mi történt még velem az utóbbi időben. voltunk rockportban, megcsináltattuk a social security numberünket, megjött a 'kártya' is azóta, amit ugyan használni nem fogunk, de ha esetleg mégis, legalább adózhatunk amerikaországnak okosan.

voltunk kinghts pondon, ez egy tó innen nem olyan messze, kb 20 perc kocsival. ide járnak a counselork, ha night offjuk van és megyünk velük mi is. ez tényeg csak konkrétan egy tó, nincs is más semmi. rakunk tábortüzet, sörözünk, beszélgetünk. persze az amerikaiak már 3-4 sörtől (ami itt 0.33) berúgnak és éjfélkor pucéraan belerohannak a tóba... :)
egyébként néha meló után elsétálunk a tábor tavához, úszunk egyet, beülünk a szabunába, elmegyünk a staff kabinba biliárdozni, meg ilyenek..

holnap pedig végre egy kis lazítás: az első szabadnapom, mióta itt vannak a kölykök. Palival, Davevel és Sammel, az egyik angol lánnyal (egyelőre csak róluk tudok) nyakunkba vesszük amerikát. nem nagyon terveztünk előre semmit, csak annyit, hogy freeportba mindenképp elmegyünk, mert ott van egy csomó outlet egymás hegyén-hátán és mindenki szeretne pár dolgot venni, aztán elmegyünk az óceánpartra is valószínűleg. ezután pedig ahogy majd alakul.. :)

most más nem jut eszembe, majd gondolom miután elküldöm jönnek az emlékek..