Mazsi does America!

oké, valóban nem vagyok egy nagy blogíró típus.. bocs mindenkinek, főleg Bábszi!

annyi minden történt az utolsó bejegyzés óta, fogalmam sincs igazából, hogy hol is kezdjem, mit is írjak..

volt egy szabadnapom, amin nem csináltam gyakorlatileg semmit, mert akikkel mentünk volna (újra a 3 angol), nem akartak menni sehova.. legalábbis ezt mondták nekünk, majd este láttam a képeket, hogy elmentek másokkal máshova.. persze mindezt velünk nem közölték, csak előző este, amikor a magyar srác rákérdezett. akkor is csak azt, hogy majd reggel meglátják, lehet, hogy csak pihenni fognak a staff kabinban... szóval tengtem lengtem egész nap, ebéd után felvetettem Marcnak, hogy elmehetnénk a közeli tóhoz, de azt mondta, hogy túl fáradt, a két lánynak meg csak egy másfél órás szünete volt, úgyhogy ők azért nem akartak jönni. jól van, megbeszéltük, hogy majd este elmegyünk.. aha, ez meg is történt, csakhogy éppenséggel nélkülünk lelépett Marc az angolokkal. kedves, nem? egy pöttyet pipa voltam, úgyhogy ki sem jöttem a szobámból amikor megjött, mert annak csak rossz vége lett volna..
a következő szabadnapom jóval jobban sült el. most hétfőn voltunk Bar Harbourben. gyönyörű volt az út odafelé, már ezért megérte volna elindulni. ketten voltunk a magyar sráccal, igazából már leszartuk, hogy többe fog kerülni, mindenképpen el akartuk menni oda. és nagyon megérte. :) fürödtünk az óceánban, ugráltunk a hatalmas hullámokba, feküdtünk a parton, sétáltunk az erdőben, odafele egy pöttyet elvesztünk.. :) nyilván jobb lett volna jobb társaságban, de így is elég fasza napom volt. az óceán lehetett egyébként vagy 15 fokos, egy idő után már vörös volt a bőröm a hidegtől, de egyszerűen nem hagyhattam ki. másnap meg is éreztem a böjtjét, sőt, még mindig érzem, sikerült ismét megfáznom. remélem, hogy most azért nem fog több, mint két hétig tartani. :) ja, és ami a legviccesebb: találkoztunk magyarokkal. láttam pár lányt, akik fényképezkedtek az óceánban és hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy még egyet. utána már nem hallottam semmi magyar szót, szóval azt hittem, hogy csak a fáradtság és képzelődöm. nem is foglalkoztam tovább vele, majd később visszamentünk a vízbe, beszélgettünk a magyar sráccal és egyszer csak azt hallottuk, hogy azt ordítják mellőlünk, hogy: MAGYAROOOOOK! :D szóval mégis igazam volt. :)

le is telt az első session, elmentek a gyerekek, volt nagy sírás-rívás, kaptunk egy csomó kis levelet, hogy köszönik, hogy egy hónapig főztünk rájuk meg takarítottunk utánuk. elhagyott minket az egyik kedvenc munkatársam, Tam, hazament a férjéhez. ő volt a legviccesebb, minden reggel, amikor mentem a kávémért már messziről hallottam, ahogy muris hangon kiabálja, hogy MAAZZZZSIIIIIII :) meg kis dalocskákat költött rólam :D hiányozni fog nagyon. van egy 6x éves nő is, aki minden reggeli műszakban van itt, ő megkérdezte, hogy nem akarok-e az államokban maradni, hozzá költözni és a lánya lenni :)
fura volt egyébként ma vacsoránál látni az új arcokat, hirtelen nem tudtam hova tenni, hogy nem ugyanazok vannak itt, mint az előző millió étkezésnél. mondjuk a gyerekfelvigyázókon látom a megkönnyebbülést, az első session végére már mindegyikőjük nyúzott volt, látszott rajtuk, hogy már ki nem állhatják a kölyköket és hogy kell a vérfrissítés.

a session utolsó napján mindig bankett van, ami azt jelenti, hogy homárvacsora (aki nem szereti, még mindig kérhet csirkés vagy spenótos lepényt, töltött gombát, vagy amit nem értek, hogy miért kértek annyian: natúr tésztát marinara szósszal...), aztán fantasztikus ben&jerry's fagyi. most, hogy nem nekünk kellett felszolgálni, mint a staff week utolsó napján, hanem a gyerekfelügyelőknek, sokkal jobban élveztem az egészet. egészen addig, amikor levettem a kötényemet és teljesen véletlenül megtudtam, hogy másnap 4-re kell mennem dolgozni, mert az első reggeli 5-kor lesz a korán induló buszok miatt. nekem nem is mondták, csak a másik lánynak... mindez volt háromnegyed 8kor.. egy pöttyet kiakadtam akkor. főleg, hogy eredetileg nekem nem is kellett volna dolgoznom másnap azon kívül, hogy bemegyek az ebédre és utána kitakarítok. csakhogy a másik reggeli műszakos lány hazament, hogy feliratkozzon a tárgyaira, vagy valami ilyesmi. nem fogta fel, hogy neki igazából dolgoznia kell. itt jöttem rá, hogy nem csak furcsán beszél, hanem tényleg bajok vannak a felfogásával is.. szóval egy kicsit kiakadtam, el is rontotta némileg a homáromat meg a fagyimat... bár szerencsére másnap, 2 óra alvás után annyira nem volt vészes a felkelés, sokkal rosszabbra számítottam.
intersession alatt a főnökeink befizettek minket egy rafting túrára, kaptunk egy vant a táborból és még a benzinpénzt is ők állták, nagyon édik :) csütörtökön fél 4 körül el is indultunk a nagy utunkra, az egész kitchen staff és egy mosogatófiú. pár elágazást eltévesztettünk, de ezt leszámítva bonyodalmak nélkül odaértünk röpke 3 és fél óra alatt. elég közel voltunk a kanadai határhoz és amikor megláttam a várostáblát, nem akartam elhinni, amit látok: population: 30. mint kiderült, ez a téli időszakra érvényes, nyáron ez inkább 300. mondtam, hogy észzak maineben minden kicsi... aztán sikeresen meg is találtuk a kis helyünket: magic falls rafting. (itt csekkolhatjátok is, hogy hol voltunk: http://www.magicfalls.com/) elfoglaltuk az épített sátrunkat, meg is állapítottuk, hogy bazi kényelmetlen lesz, de az este végére ez már nem érdekelt minket. :) sétáltunk egy kicsit, megnéztük a környéket, a folyót, nagyon gyönyörű volt minden. aztán visszamentünk a sátrunkhoz és nekiálltunk tüzet rakni. a helyiek előrelátóak voltak: nem csak szemetesünk volt, hanem egy külön kuka az üvegeknek és a caneknek. :)  ennek örömére nyitottuk is az első sörünket. csináltunk alufóliás krumplit hagymával, sütöttük kolbásznak csúfolt valamit, csináltunk s'morest, fasza volt. aztán nekikezdtünk az ivásnak úgy igazán, megvolt az az igazi tábortűz feeling is. meglepő volt, hogy az amúgy csendes és zárkózottnak tűnt mosogatófiút, Colbyt beszélni, sőt mi több sztorizni hallottuk, kiderült, hogy rettentő jó arc. eleinte csak simn beszélgettünk, aztán eljutottunk az embarassing storiesig, rég röhögtem annyit mint aznap este. 10 után vesztettünk két embert, Erica elment aludni Colby meg kidőlt a tűz mellett. de mi azért folytattuk. egy ponton Marc felvetette, hogy menjünk le a tóhoz, hát nem is kellett kétszer mondania. Marcról tudni kell, hogy mióta knights pondon látta a meztelen amerikaiakat, a kedvenc szava a naked, a filozófiája pedig, hogy minden viccesebb, ha valaki meztelen. és most ő is csatlakozott a klubhoz, először azt hittük, hogy megint csak a szája nagy, aztán elkezdett vetkőzni. nagyon vicces volt, elindult be a vízbe, majd rájött, hogy ez még részegen is hideg és megpróbált visszajönni, de elbotlott, úgyhogy úgy döntött hogy jobb, ha még egy kicsit üldögél a vízben. :D a magyar srácnak valami baja volt és nem jött velünk a folyóhoz, aztán amikor visszaértünk nem akarta elhinni, hogy a Marc végre megtette, ő meg nem volt ott :D azt még hozzátenném, hogy olyan hideg volt, hogy láttuk a leheletünket, de akkor valahogy nem fogtam fel csak másnapp reggel, hogy nem volt jó ötlet rövidnadrágban üldögélni egész este, ugyanis nem volt hangom, amikor meg akartam szólalni.
(egyébként Marc este egész jól összefoglalta azt, amit én is kezdeni akarok az életemmel. egyikünk sem akar csupán a pénzért dolgozni. utazni akarunk, világot látni. elmenni valahova messze, azért dolgozni, hogy helyben utazhassunk, kalandozzunk, aztán gyűjteni egy kis pénzt, elmenni egy másik országba, a világ egy másik tájára, aztán ugyanezt tenni ott is. lesz még időm arra, amikor öregebb leszek, hogy ugyanazt csináljam ééééévekig..)  reggel 8kor keltünk, egy gyors reggeli után összeszedtük a cuccainkat, rendet raktunk aztán mentünk az irodába becsekkolni a raftinghoz. megkaptuk a safety speechet aztán hatalmas mázlink volt, a legjobb guidehoz kerültünk, egy huszonéves laza sráchoz. felvettük a mentőmellényeinket, megkaptuk az evezőket és pattantunk fel a buszra. kb fél órát utaztunk a célig. megérkeztünk egy gáthoz, ahonnan indultunk. kaptunk  egy gyors okítást, hogy hogyan kell evezni, ki hol lesz a csónakban, hogy üljün, hova tegyük a lábunk, mit csináljunk, ha kiesünk a csónakból, stb stb stb. aztán elindultunk a folyóhoz, elég hosszan kellett cipelnünk a csónakot. nagyon jó volt elindulni, volt bennem egy egészséges félsz, meg egy kicsit több is, láttam magam kiesni a csónakból és betörni a fejem egy hatalmas kőben.. de miután először megálltunk és elkezdtünk ugrálni a csónakból a folyóba, minden félelem elmúlt. :) ez a rafting volt az egyik legjobb dolog, amit valaha csináltunk. a laza és jófej guideunknak hála kipróbáltunk mindent. ugráltunk a csónakból, kipróbáltuk a rodeót: felállsz a csónak szélére, megfogod a kötelet és megpróbálsz a lehető legtovább állva maradni, úszkáltunk a folyóban, hagytuk, hogy sodorjon a víz, aztán felhúztak minket, ugráltunk egy vízesés tetejéről.. nagyon jó kis program volt. :) az biztos, hogy nem ez volt az utolsó raftingom, ha lehet, még legalább egyszer a Petivel is el akarok menni. miután vége lett, visszamentünk a helyre, ahol ebéddel vártak. volt steak, csirke, veggie burger meg még valami, gondolom kitaláljátok, hogy mit ettem. és életem egyik legjobb steakje volt, pedig a guideok sütötték nekünk. :) ebéd után megnéztük a videót, amit a rafting alatt csináltak rólunk. nagyon szívesen megvettem volna, de 36 dollár volt és rajtam kívül senki nem akarta megvenni, úgyhogy inkább hagytam, pedig ha 7-en elosztottuk volna egymás között, aztán lemásoljuk, akkor nem is lett volna húzós.. és meg tudtam volna mutatni nektek, hogy milyen fasza volt.. na mindegy.
visszafelé aztán megbeszéltük, hogy megnézzük, hogy mit adnak abban az autós moziban, amit útközben láttunk. persze amikor odaértünk, kiderült, hogy csak 3 hét múlva nyit. kicsit elszomorodtam ekkor, nagyon jó lett volna elmenni egy autósmoziba. de mindegy is, mert kitaláltuk, hogy megállunk hazafelé watervilleben, hátha nem fogyott el az összes jegy a dark knight risesra a premier napján. az első mázlink az volt, hogy 7.19-kor értünk a mozi elé és a film 7.30-kor kezdődött. Maggie be is futott megkérdezni és kiderült, hogy van még jegy. leparkoltunk gyorsan, futottunk befelé, vettünk jegyet, befutottunk a terembe és volt még kb 10 üres szék a legfelső (!) sorban. lehuppantunk, aztán kiderült, hogy annyira nem is kellett volna sietnünk, mert még volt egy kis nyereménysorsolás előtte. nekem eléggé bejött a film, bár néha kapkodtam a fejem, hogy most mi történik, talán főleg azért, mert egy csomószor nem értettem a maszk miatt, hogy mit mond Bane. az tuti, hogy újra meg fogom nézni :)
valamikor jóval éjfél után értünk haza, aztán miután kipakoltam a cuccaimat, szinte rögtön álomba zuhantam. ma elég lehangoló volt újra visszatérni a mókuskerékbe ilyen jó kis kaland után. :(

mára ennyi, legközelebb majd taglalom, Bábi, hogy mit esznek a kölykök, meg hogy kell elképzelni egy átlagos napot itt. :)